ÜDVÖZLI ÖNT A KEEN CARP Bait in perfection
Keen Carp
Horgászfelszerelések
Válassz
termékcsoportot
A Keen Carp 1993 õszén alakult kis vállalkozás volt, amely szerény termékválasztékkal indította tevékenységét. A 12-féle bojli aromából, 1 édesítõszerbõl, 5-féle színanyagból és 4 bojlimixbõl álló termékválaszték bemutatására 1994 tavaszán, a Genk-i Vízisport Központ pontyhorgász-találkozóján került sor.
A nagynevű, jó hírű Nash, Maddocks, Hutchinson, stb. cégekkel együtt álltunk ki, és igazán aprónak éreztük magunkat ilyen nevek mellett. A termékek azonban telitalálatnak bizonyultak: a mintegy 6000 látogató közül csak kevés volt olyan, aki nem vásárolt legalább egy terméket a Keen Carp-tól! Amikor nem sokkal ezután sok horgásztól érkezett kedvezõ visszajelzés, tudtuk, hogy igazán jó úton járunk.
Természetesen a késõbbi években egyre bõvült a termékválaszték, idõközben már csak az ízek terén is 55-féle termékünk tartunk nyilván(!).
A Keen Carp név eredete
A Keen Carp nevet nem véletlenül választottuk. A Keen szó jelentése: intelligens. A szó másik jelentése: kedvelni valamit. A Carp (ponty) szó pedig önmagáért beszél. A két szót Keen Carp kifejezéssé kombinálva kifejezhetjük, hogy szeretjük a pontyot, és szeretünk ravasz módon horgászni rá.
A pontyhorgász tulajdonképpen egyfajta nagyvadra vadászik: az egyik legnagyobb édesvízi halra, és így a ponty kifogása egy igazi adrenalin-bomba. Ez az adrenalin-bomba még hatásosabb, amikor egy vagy több igazán nagy ponty akad horogra. Egy abszolút rekorder, vagy a hõn vágyott hal fogása jelenti a legnagyobb élményt. A fogás izgalma, a hal tömege a karjaidban, a fotók, az örömmámor és az azt követõ eufória.
Az ilyen pillanatokban pontyhorgászként elfelejtem, hogy nem a családommal töltöm az idõmet, hogy a fejem mindig teli van pontyokkal, csalikkal, és így tovább. A pillanatok, amikor távol vagyok a feleségemtõl, amikor éppen szüksége lenne rám. Nagy nehezen el kell szakadnom a szenvedélyemtõl, és kénytelen vagyok unalmas hétköznapi dolgokkal foglalkozni, mint a pénzkeresés és más otthoni tennivalók. Mindig meg kell osztanom a figyelmemet a horgászat és a "másik világ" között. Az egyik oldalon mindig csak pontyra horgásznék, másrészt viszont egy családra van szükségem, egy többé-kevésbé biztos kikötõre, ahová lehorgonyozhatok. Ellenkezõ esetben minden rosszul történne velem. Például félméteres szakállal, 10 cm hosszú körmökkel, pontynyálkával borítva, és teljes mértékben alultápláltan motyognék az orrom alá szerelékekrõl, ólmokról és óriási pontyokról. És persze rádió és újság nélkül - de hála Istennek a sátor mellett egy raklapnyi, 500 kg bojlival, ami sosem fogy el. Értem én, hogy függõ vagyok, egy palimadár (a külvilág szerint), aki megérett arra, hogy az õrültek házába dugják. Nagyon is jól látom a furcsálló pillantásokat. Ezt éreztetik veled: "ugyan, hagyd rá." És talán azt suttogják: "Egy kicsit nem árt kordában tartani, ha netán veszélyessé válna."
Talán túl humorosra vettem a figurát, de nem ugyanezt érezzük-e néha mindannyian?
Szórakozás vs. eredményesség
Azt akarom ezzel mondani, hogy ha a pontyhorgászat a szenvedélyed, akkor nagyon fontos az eredmény. Rendszeres, különleges fogás nélkül nem lesz szórakoztató az élmény. Ez frusztráló. Számomra legalábbis. A simulékonysági szintem ilyenkor a fagypont alá csökken, így sokkal kevésbé leszek jó társaság, mint egyébként. Azoknak a horgászoknak pedig, akik azt mondják: "Ó, hetek óta nem fogtam semmit, de élveztem a természetet", a következõt üzenem: "Akkor ülj le egy kisszékre egy termosszal, úgy legalább nem kell mindenféle felszerelést magaddal cipelni." Egy kis részvétlenség részemrõl. De hát azt hiszem, akkor meg nem kell értelmetlen dolgokért lelkesedni. És még ez is csak nagy általánosítás, hiszen mindenki a saját lehetõségei és korlátai szerint horgászik, és senkinek sincs szüksége az effajta megjegyzésekre.
A legtöbb pontyhorgász nem rendelkezik végtelenül sok idõvel, ezért jól kell gazdálkodnia vele. A hátamon néha érzem a feleségem szúró pillantását, amikor újra horgászni indulok.
A víznél töltött idõmnek tehát nagyon jó minõségűnek kell lennie. Nincs idõ szenvedni a felszereléssel, biztosan kell a dolgokba kezdeni, és biztosnak kell lennem a csaliban, amit használok.
Szélsõségesen szólva: nem az jár a fejemben, hogy fogok-e valamit, hanem az, hogy mikor. És a folyóban úszkáló, hatalmas tömegű pontyokról álmodom, olyan óriási halakról, amik csak az én bojlimra akarnak rákapni. Akik már esdekelve úsznak a felszínre, amikor megérzik a csalim illatát... ahogy mondani szokták...
Ha már az eredményekrõl beszélünk: most írunk 2010-et, én pedig rémülten látom, hogy már 51 éves vagyok. A kenyerem javát tehát már megettem... 8 évesen fogtam elõször botot a kezembe, de az utóbbi 37 évben szinte kizárólag a pontyokra összpontosítottam. Az elmúlt 20 évben pedig már professzionális csalikkal és etetõanyagokkal. Sok éven át keményen tanultam az élelmiszer-technológiáról, íz-technológiáról, aminosavakról, stb. Az elméleti ismeretek alkalmazása a pontyhorgászatban azonban már egy másik történet. Ez is évekbe telik, különösen az, hogy jobb betekintést nyerjünk, ami több örömet és bánatot okoz, mint azt szerettem volna. Jómagam több mint méltányos arányban részesültem a kudarcokból. Még mindig sokat lehet tanulni, azonban a pontyhorgászat már nem egy fehér folt többé. Számos törvényszerűséget és szabályt meg kell tanulni, és alkalmazni kell. Ez vezet minket a sikeres fogáshoz. Hogy milyen jók leszünk, az számos dologtól, de fõleg a személyes tulajdonságoktól függ, de erre késõbb szeretnék kitérni.
Ha valaki késõbb író akar lenni, annak elõbb meg kell tanulni az ábécét, majd az egyszerű szavakat és rövid mondatokat megformálni. Ezek végül teljes mondatokká alakulnak, amelyek egy könyvvé állnak össze, amelyben játszunk a nyelvvel, felépítjük a feszültséget, és váltogatjuk a tragikumot a humorral. Röviden: egy olyan könyv lesz, amelyet érdemes elolvasni.
Elképzelhetetlen, hogy valaki az ábécé ismerete nélkül jó könyvet tudjon írni.
A fentiekre hasonlít a pontyhorgászat is:
Aki szeretne jó pontyhorgásszá válni, annak elõször meg kell tanulni néhány törvényszerűséget és szabályt (az ábécét). Ezekbõl az alapismeretekbõl, majd az elmélyüléstõl és finomítástól (szavak és mondatok) válik sikeresebbé a pontyhorgászat. Végül az emberbõl évek múltán sikeres pontyhorgász lesz (ez lesz a jó könyv).
Az alapvetõ törvények ismerete nélkül a pontyhorgászat csupán egy szerencsejáték, sok fércmunkával. A gyakorlatban ez kõkeményen visszaüt. Általában a horgászatot, és különösen a pontyhorgászatot érzelmi oldalról kell megközelíteni, mint a művészetet. Nem hiába mondják: "A horgászat művészet." Tehát nem tudomány. Pszichológiai szempontból ez egy nagy elõny az író számára: amit õ ír, az mind lehetséges, semmi sem számít õrültségnek. Még a legcsodálatosabb történetnek is adhatunk egy logikai csavart. Nem kell túlságosan sok technika, inkább egy érdekes, "jöttem, láttam, gyõztem" jellegű történet. És különösen sok fotó a nagy halakról. Fotoshoppolva is jó. Az olvasó mindent lenyel. Azt hiszem, ez a fajta olvasmány jó kis "etetõanyag", csak éppen az ilyen próza egy bizonyos idõ után a torkunkon jön ki. Nálam legalábbis biztosan. ?-n is szeretne érdemi információt, amivel javíthatja a horgászeredményeit. És pontosan itt van a gond: szinte az összes információ hiányzik.
Merem állítani, hogy a pontyhorgászat közel sem olyan átláthatatlan, mint amennyire gondoljuk, vagy amennyire szeretnénk hinni. Valóban vannak kemény törvények, de az én tudomásom szerint ezekrõl soha nem beszélnek, és nem írják le. Valószínűleg azért, mert a pontyhorgászatot erõsen hobbiszerűen közelítik meg. Ha a pontyhorgászattal és a halfogással keresnéd a kenyeret, akkor viszont ezt sokkal inkább "technikaibb", logikusabb és törvényszerűbb módon közelítenéd meg. Akkor a pontyhorgászat kikerülne az amatõr hozzáállásból. Hasonlóképpen, számos értelmetlen történet is leleplezõdne. Az írók és a gyártók történetei. Az értelmetlen történetek, termékek és állítások, amelyek a horgászoknak olyan sok pénzébe kerülnek és gyakran ráadásul nem is vezetnek nagyobb fogáshoz. Sõt, akár még rosszabb is lesz a fogás (!). Nem akármi tehát, amit itt leírok. És még inkább, én tenni is akarok valamit.
A fogás a pontyhorgászatban számomra egyfajta hibaelhárítás: a tudás, a tapasztalat és a felhasznált eszközök eredménye. De ezt a tudást például meg is kell szerezni, a józan ész nem elég. Ezekhez már túl sok ködös gondolat fészkelte be magát, és már sok deformált dolog keletkezett. Ezeket a saját tapasztalatok hibás értelmezése, a félrevezetõ reklámok, a szerzõktõl származó, megtévesztõ információ (akár csali gyártók támogatták, akár nem), és féligazságok (amelyek egyúttal félhazugságok is) okozták. Mindez biztosította, hogy a legtöbb pontyhorgászban még sok a megválaszolatlan kérdés, a horgászat pedig problémák kusza halmazává vált, amelyben csak idõnként döbbenünk rá egy-két dologra.
Hasonlítsuk össze (ismét) a könyvírással: a fenti helyzetben csupán néhány, hibásan leírt szó van a birtokunkban! Nulla ábécé, nem is beszélve a nyelvtanról. Nem is igazán meglepõ, hogy a legtöbb pontyhorgász általában megragad egy szinten. És nem is csak a pontyhorgászok...
Valószínűleg észrevette már: én nagyon kritikus alak vagyok, a legmagasabb perfekcionizmussal, ami gyakran nagyon kellemetlen számomra. A környezetemnek pedig még inkább. A pontyhorgászattal töltött, kiváló minõségű idõ a legfontosabb: azaz a rendkívüli eredmény-orientáltság. Ezt a filozófiát a termékekbe is beépítettük. Az elsõ célunk egy top termék létrehozása. Ha ezt a szelekcióval elértük, akkor egy rögzített árat erõsítünk hozzá. Nem pedig fordítva. Ha rossz a fogás, akkor a termék nem kerül piacra, és punktum. Ez nem illik az én felfogásomba, és ezért nem is ez a Keen Carp üzletpolitikája.
Nagy örömömre szolgál, ha megoszthatom Önnel azt a szakértelmet, amelyet pontyhorgászként és gyártóként több mint 37 éven keresztül építettem. Biztos vagyok benne, hogy számos kellemetlenebb pillanatot is szerzek Önnek, ez azonban olyan folyamat, amely elengedhetetlen a javulás eléréséhez. Abban is biztos vagyok, hogy sokan Önök közül felnyitják a szemüket, és jobban meg fogják érteni a pontyhorgászatot. Valószínűleg olcsóbb is lesz. Remélem, hogy ezek az emberek, akik igazán, tartalmilag is értik, hogy mirõl beszélnek, egy adott pillanatban készen állnak majd arra, hogy megosszák és átadják tudásukat.
Ámen...
Hub Genders
KeenCarp
2010 október